Leszállt az est.
Komor és sötét lett.
Érzelmei feltörnek ilyenkor
és várja az isteni hangot.

Kedves emlék
elmosolyodik
milyen merész
az élet mily rövid

Majd újabb emlék felszínre tör
és nincs több mentség, könyör
Könnyek csordulnak puha arcán végig
az emlékek fájnak, mindig.

Az érzelmek kárt tesznek az emberben,
nem emberséges az érzelem
váratlanul tör elő
és nincs menekülő.

Sétát tesz, talán segít.
A partra kerül, vár, remél.
Egy fehér hattyú úszik felé
mely jobb kedvre derít.

Talán égi jel?
Vagy a sors keze?
Nem számított arra,
hogy van még jóakarat.

És megint segítséget vár

mely szebb, mint a halál.

De számára csak a sors keze

mi esély e nehéz helyzetben.