Keresztúton állok
körbenézek, várok;
talán rád és arra,
hogy figyelj szavamra.

Mögöttem múltam,
kanyargós utam.
Most döntenem kell:
menjek és vesszek el?

Ha kéred, én vétkezem,
földdel egyenlővé teszem
a felelősség a Tiéd.
már nem kérdezem miért.

Dönts helyettem,
melyik úton kell mennem,
én mindenhova követlek,
tudod, nagyon szeretlek.

Engem már az sem érdekel,
ha magamat vesztem el,
csak ne kelljen állni
és tétlen várni!

Megsemmisülök,
most semmi se öröm
új világot teremtek magamnak
ahol csak boldogság marad.

Elfogadod vagy sem,
Te vagy az életem,
de ha mindennek múlnia kell
várom a végső ítéletet.

Érted repdes lelkem,

mindegy mi lesz velem

a poklok poklát megjártam érted,

hogy tudd mennyire szeretlek téged.